Ha a gumik mesélni tudnának
A gépkocsi a huszadik század egyik legfontosabb eszközeként, forradalmasította nem csak a közlekedést, de az emberek közti viszonyokat is, sőt joggal mondhatjuk, hogy átformálta az egész nyugati kultúrát, gondolkodást. A gumik csikorgása nemzedékek számára a legszebb zenévé vált, ahogyan az autó közlekedési eszközből státusszimbólummá avanzsált. Gondoljunk csak bele, hány film legizgalmasabb jelenete az égő gumik keltette füstben száguldó autók versenye, hány milliók által imádott sláger szól az autóban megélt szabadságérzéséről? Túlzás nélkül állítható, ha az autót nem találják fel, másként alakul az elmúlt másfél évszázad. Hány embernek adott munkát az autóipar, a motorok gyártásától, a gumik kicseréléséig, a rengeteg kapcsolódó szolgáltatásról már nem is beszélve, és hány embernek adott álmokat a csillogó autócsodák utáni vágyakozás? Kialakult az a körforgás, ami a mai napig is tart: az igény kialakította a szolgáltatást, a létező szolgáltatás pedig újrateremti az igényt. Sok ember számára az autó, az autózás igazi szenvedély, sőt életük egyetlen értelme, míg másoknak a mindennapi megélhetést biztosítja mások szenvedélye, hisz olajat kell cserélni, a gumik elkopnak, le kell őket gyártani, és így tovább a végtelenségig.
Persze mint minden szenvedély, ez veszélyekkel is jár, gondoljunk csak arra, hogy a fejlődő országok lakói is szeretnék megélni az automobil álmát, de a használt gumik már így is hegyekben állnak, a benzingőz pedig mindent elborít … a szenvedélynek ára van.
A kiút persze már látszik, és az emberiség azt az utat sem gyalog fogja megtenni. (15.07.31)
Vissza a hírekre