Manapság egyre többen választják a defekttűrő gumi típust, de még mindig nagyon sokan vannak, akik nincsenek tisztában azzal, hogy mit is takar valójában ez a kifejezés. Cikkünkben elmeséljük, hogy mit jelent a defekttűrő jelző és arra is rátérünk, hogy érdemes-e ezt választani. 

    Kétféle defekttűrő gumi létezik, és természetesen, ahogyan már a neve is mondja, egy biztonságos gumiról van szó. A defekttűrő gumi egyik csoportját a „Self-supporting”, vagyis az öntámogató abroncsok alkotják, amelyek jellemzője, hogy a gumiréteg és az oldalfal is megvastagított, aminek köszönhetően, ha egy nagyobb nyomáscsökkenés jön létre, például egy defekt, ez a fajta abroncs képes megtartani az autó súlyát. A másik csoportot szintén erősített gumiabroncsok jelentik, a különbség ebben az esetben annyi, hogy egy fémgyűrű segítségével teszik a gumi belső részét masszívabbá, azonban ennek is ugyanaz a feladata, mint az előzőben a megvastagított gumirétegnek, hogy megtartsa az autót még a töltőnyomás vesztés bekövetkeztekor is. 

    A defekttűrő gumi tehát egyértelműen kiváló választás lehet, hiszen ezek a gumik lehetővé teszik, hogy ha a defekt bekövetkezik, akkor bizonyos óvatossággal és lassúsággal még megtehessünk 70-80 kilométert. Ez a táv pedig a legtöbb esetben elég lehet ahhoz, hogy hazaérkezzünk, vagy legalábbis ekkora távolságon belül jó eséllyel találhatunk egy abroncsjavító műhelyt. A defekttűrő gumi tehát egyfajta biztonságérzetet ad, illetve amikor már bekövetkezett a baj, akkor kissé kényelmesebbé teszi a nem várt helyzetet. 

    Sajnos negatívuma is van, ami annyi csupán, hogy a nagyobb tapadási felület miatt nagyobb a gördülési ellenállása, tehát jobban kopik és kissé több üzemanyagot fogyaszt. Emellett még egyetlen hátránya van, hogy 20-30 százalékkal drágább, mint egy átlagos abroncs – a biztonság azonban minden árat megér!

    Figyelem! Semmiképp ne szereltessen defekttűrő abroncsot az autójára, ha nincs a gépkocsiban légnyomás figyelő rendszer! (16.08.10)